Normális-e a gyász kutyánk elvesztése után?

Amikor úgy döntünk, hogy egy négylábút fogadunk örökbe, vállaljunk annak a tényét is, hogy egyszer búcsút kell majd mondanunk neki. Ez az ára annak a rengeteg szeretetnek és örömteli pillanatnak, melyet együtt élünk majd át kedvencünkkel. 

Fel lehet-e készülni a kutyánk elvesztésére?

Hiába öreg, esetleg beteg a négylábú kevencünk, az elvesztése akkor is szíven fog ütni!  Az eszünk tudja, hogy mi következik, mégis mikor eljön a pillanat, zokogva állunk az állatkórház parkolójában. Nagyon fontos, ha van rá lehetőség, ne hagyjuk kutyánkat egyedül az eltávozás pillanatában. Egyrészt neki is biztonságot ad, ha szeretett gazdája mellett hunyhatja le a szemét, másrészt egy életre bánni fogjuk, ha nem voltunk mellette. (ezt tapasztalatból mondom)

Kutatások megerősítették, hogy a legtöbb ember számára egy kutya elvesztése szinte minden tekintetben összemérhető egy szeretett ember elvesztésével.

Sajnos egyáltalán nincs hagyománya a kedvencek gyászolásának a kultúránkban. Nincsenek gyászrituálék, nincs gyászjelentés a helyi újságban, nincs vallási istentisztelet, ami segít átvészelni egy kisállat elvesztésének fájdalmát. Emiatt kissé kínosan érezhetjük magunkat, hiszen nem tudhatjuk mekkora nyilvánosságot adhatunk a kutyánk elvesztése iránt érzett gyásznak. 

Amikor az emberek, akiknek soha nem volt kutyájuk, látják, hogy kutyás barátaik gyászolnak egy kedvencük elvesztése miatt, valószínűleg azt gondolják, hogy ez az egész egy kicsit túlzott reakció; elvégre ez „csak egy kutya”.

Temetés, emléktárgy

Kutyánk elvesztése után szükségét érezhetjük egy olyan lezárásnak, mely a fizikai elbúcsúzást segíti. Akár állatkórházban, akár otthon hunyt el szeretett kedvencünk, lehetőségünk van hamvasztást kérni és egy uránban végső nyugalomra helyezni. Ez egy praktikus megoldás főleg nagytestű kutya esetén. A hamvak egy részéből különféle kegyeleti Háziállat Emlékőr ékszer is készíttethető, ezzel kapcsolatban keress bátran minket!

Kutyánk elvesztése fáj és ez így van rendjén!

Nem kell megkérdőjelezni a józan eszünket ebben a szituációban, hiszen ha nagyon erős volt a kötelék, akkor az nem csak a kedvenc elvesztését jelenti, hanem a feltétel nélküli szeretet forrásának elvesztését, egy társ elvesztését, akit gyermekként szerettünk és óvtunk mindentől. Ha el tudjuk fogadni, hogy érzéseink helyénvalóak, az segíteni fogja a gyász feldolgozását és a továbblépést is.

Könyv a témában: A szivárványhíd túloldalán