Hogyan lehet könnyebb a gyász feldolgozása?

Társadalmunkban a halál még mindig tabutémának számít, egyszerűen az emberek nagyrészének nincs normális eszköztára a lereagálására. Ha egy közeli hozzátartozó vagy barát gyászfeldogozásában kell segíteni, a legtöbben távolságtartóan igyekeznek helyet hagyni a gyásznak, ami egyrészt tapintatos, másrészt nem segítség.

Az élet megy tovább, a teendők, a munka, egyszerűen sodródunk tovább és elfelejtjük, hogy ez nem ilyen egyszerű. Aztán rádöbben mindenki, hogy igenis a gyászt fel kell dolgozni! Mert idővel visszaütközik. Mert a veszteség adott, és azzal, hogy csak megyünk tovább, nem oldódik meg.Saját tapasztalatom is túl sok van a témában az elmúlt 20 évből, pedig még csak 35 vagyok.

Hoztam néhány tippet, mely segíthet jól támogatni a gyászolót:
 

1. A gyász feldolgozásához türelem kell:

Nem kell közhelyeket durrogtatni, hogy az elhunyt már nem szenved, neki jobb így, stb.
A veszteség fáj, akkor is, ha a racionális gondolkodásunk azt mondja, hogy szerettünknek már jobb. Az élet egy szakasza lezárult az elvesztésével és soha többet nem lesz már olyan. Talán ezt a legnehezebb felfogni.

2. A gyász feldolgozásához tapintatosság kell:

Nem kell folyton kérdezősködni, hogy jól van-e a gyászoló, de ott kell lenni, támaszt kell nyújtani. Meg kell találni a hallgatás és a figyelemelterelés egy olyan elegyét, ami segít a gyászolónak és nem teher számára. 

3. A gyász feldolgozásához figyelmesség kell:

A kezdeti időszakban olyan mértékű a fájdalom, hogy a takarítás, a bevásárlás is nehezére eshet a gyászolónak. Előfordulhat, hogy a saját ellátása, tisztálkodása, étkezése is háttérbe szorul. Ilyenkor jól tud esni két segítő kéz, egy kis életkedv, ami átlendíti ezen az időszakon. Ha hónapok múlva is úgy látjuk, nem tér vissza az régi hangulata gyászoló hozzátartozónknak, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.

4. A gyász feldolgozásához a természet közelsége kell:

Tanulmányok bizonyítják, hogy akár a séta, a túrázás, a kertészkedés jótékony hatással van a lelki sebek begyógyítására. Nem szabad ugyanakkor kényszeríteni a gyászolót, de óvatosan noszogatni kell a kimozdulás irányába. A kertészkedés szerintem a legjobb terápia minden lelki fájdalomra, hiszen szabadlevegőn van az ember, érintkezik a természettel és közben még alkot is valamit, amiben gyönyörködhet, amiért érdemes várni a holnapot.

+1 Nincs jó vagy rossz mód a gyász feldolgozására! 

Van, aki hónapokig nem néz filmet vagy hallgat zenét, mert úgy érzi ilyenkor az nem helyénvaló. Úgy gondolom, az elhunyt iránt érzett szeretetünknek nem az a mértéke, hogy halálraváltan magunk elé bámuljunk hetekig, hónapokig. Még egyszer mondom, mindenki úgy tegyen, ahogy neki a legjobb, de csak megfelelési okokból ne kényszerítsen senki magára egy depresszív légkört.  

Remélem tudtam segíteni neked is!